2008. november 27., csütörtök

Nosztalgia

Pápáról hazafelé jövet teljesen nosztalgikus hangulatba kerültem. Olyan volt a busz út hangulata, mint anno a vándortáboroké. Beszélgettünk, nevettünk, elénekeltem a táboros dalokat aztán elaludtunk. Pont, mint régen, amikor összetoltuk egy kupacba az ágyakat és egymás hegyén hátán feküdtünk. Egy ütemre szuszogtunk, azt se tudtam, hogy ki fekszik a két oldalamon, de biztonságban éreztem magam. Kb. mint egy alom kiskutya.
Így hát gondolatban megint előszedtem az összes emlékemet ezekről a táborokról és újfent rájöttem, hogy mennyire hiányoznak. :(

2008. november 18., kedd

Variációk sonkás zsemlére

I. Kedves Listatagok!
A további adományok elkerülése érdekében szeretnénk tisztázni egy-két dolgot:
1. A tévhittel ellentétben a lányok a 3074es szobában NEM éheznek.
2. Továbbra SEM szeretnénk sonkás zsemléket az ajtónk előtt találni (akár higénikusan fóliába vannak csomagolva akár nem).
Köszönjük!

II. Kedves Listatagok!
Ma este találtunk egy árva sonkás zsemlét az ajtónk előtt. Valószínűleg eltévedt a koli rengetegében. Kérlek gyere érte minél hamarabb! Szegénynek nagyon hiányzik a régi gazdája! Amíg nem jelentkezik érte az illető megágyaztunk neki a kukában, mert a nagy bolyongásban rendesen kifáradt.
Köszönjük!


III. Kedves Listatagok!
Egy szerencsétlen kis sonkás zsemle valószínűleg saját erejéből kúszott el az ajtónkig. Ha szeretnéd visszakapni elkóborolt ebédedet/vacsorádat, jelentkezz a 3074-ben.
Köszönjük!

IV. Kedves Listatagok!
Ma este sajnálatos esemény történt, mely megrendítette hitemet az alapvető emberi normák meglétében. Történt ugyanis, hogy valamelyik lakótársunk egy sonkás zsemlét hagyott az ajtónk előtt. Nem hittem volna, hogy vannak még olyan emberek, akik képtelenek felfogni olyan minimális együttélési szabályokat mint, hogy a szemetet az erre kijelölt tároló egységekbe (u.n. kukába) dobjuk nem pedig embertársaink ajtaja előtt helyezzük el. Ha valamilyen oknál fogva ezzel a gesztussal nemtetszésedet akartad kifejezni, legközelebb mondd meg nekünk, elég értelmesek vagyunk hozzá, hogy felfogjuk.
Köszönjük!

V. Te kib****tt kis k****g!
Ha még egyszer előfordul, hogy a sz*ros szendvicsedet a kib****tt ajtónk előtt hagyod, akkor én megkereslek és kibelezlek! Érted te retardált f*sz?! Hát, hogy lehet valaki ennyire gyökér tirpák s*gg, hogy ez nem jut el a csökevényes agyáig?! Ha nem bírsz kultúrálódni, akkor költözzél le tanyára és ott majd dobálhatod a szájbak**t disznóidat szendviccsel te szerencsétlen! Hogy folytál volna le inkább apád lábán amíg még folyékony voltál!
Megtalállak neked annyi, értve?


Kicsit meglódult a fantáziám így a végére. Elnézést ha bárkit is kellemetlenül érintett volna valamelyik levél fogalmazásmódja. Tudom, hogy a higénikusan, fólia, kuka és gesztus szavak elég erőteljesek de úgy éreztem a stílus megkívánja őket. Ámen. :)

2008. november 17., hétfő

Tegnap kaptam varázslatot! :)

Ahogyan jöttünk le Veszprémbe Zolival kis kitérőt kellett tennünk Érdre és ott találkoztam Angelikával, akinek a tündér neve Tekna (ha jól értettem). Ő mondta el nekem, hogy amíg nincs varázslatom addig nem tudom megvédeni magamat a gonosz boszorkákkal szemben.
Szerencsére, mint kiderült ő közben tud járni az érdekemben Bibi Bozbergnél (?), hogy ne kelljen többé félnem.

Bibi meg is érkezett nyolc óra múlva (még szerencse mert a gonoszak kilenc óra múlva értek oda hozzánk) és hozott magával mindenféle színű varázslatot. Én pedig nem egyet hanem rögtön kettőt is választhattam közülük, mindkét kezembe egyet-egyet.
A lila és a kék mellett döntöttem, ami Angelika szerint is jó kombináció.
Ezek után már csak ki kell mondanom a varázsszót és átváltoznom ha gonosz szörnyekkel vagy boszorkákkal találkozom.

Igaz ezt a műveletet még kicsit gyakorolnom kell, de a lényeg hogy most már soha többé nem kell félnem tőlük.
Köszönöm Tekna! :)

2008. november 7., péntek


Vettem egy paradicsomot, de nincs szívem megenni....
(Flóra, thanks for your cooperation!)

2008. november 4., kedd

Fáradtan

Az idő gyorsan múlik.
A holnap egyre közeleg.
A versek alig fogynak.
Az izomláz épp csak halványodik.
Az emlékek mindinkább élesednek.
Az élmények lassan feldolgozódnak.
Az agyam folyamatosan leépül.

(Lehet nem bírom már ezt sokáig.)

2008. október 9., csütörtök

Gipszkarton

Az közismert tény, hogy a ppp-ben hangszigetelés szempontjából nem a legjobbak a falak, de a mi szobánkban még fényáterszetőek is!
Bizony ám! Ha nálunk le van kapcsolva a villany odaát a Betti pedig felkapcsolja az olvasó lámpáját, akkor tökéletesen látszik a falak tökéletlen illesztése, mintegy sejtelmes derengésbe vonva a sarkot.
Yeeee.

2008. október 6., hétfő

Válaszolt a levelemre. :)

2008. október 3., péntek

Megint ugyanott vagyok, mint voltam. Vagy még hátrébb. Egyet előre, kettőt hátra. Hát van így értelme annak, hogy beleadom szívem-lelkem?

2008. szeptember 15., hétfő

Hibajelentés

Fogalmam sincs miért de egy ideje nem sikerül bejelentkeznem blogra.
Ha netalántán mégis akkor meg nem enged bejegyzést írnom.
Ezzel csak annyit akarok mondani, hogy míg rá nem jövök mi ennek az oka és ki nem javítom a hibát addig valószínüleg még a szokottnál is rittkábban fogok majd jelentkezni.
Az is kész csoda, hogy most enged valamit pötyögnöm az oldal. Mondjuk a kezelőpult még most sem 100%-os.
Na mindegy.
Dolgozom az ügyön és remélem a legjobbakat...

2008. augusztus 26., kedd

Eddig csak azt hittem unalmasak a reggeleim.
Mostmár tudom...

2008. augusztus 3., vasárnap

Csak ma jöttem haza de már mennék vissza.
Olyan messze van még szeptember..... :(

2008. július 22., kedd

Mióta hazajöttem most először van szabadnapom. Végre nem csak hatkor felkelek csekkolom az e-mailjeimet és megyek melózni. Aztán négyre hazaérek majd edzés és alvás. Persze ez a semmittevés se tart sokáig. Holnap irány Veszprém. :) És én még azt hittem nem tudok majd mit kezdeni magammal a nyáron.

2008. július 9., szerda

Meló

-Jónapot. Elnézést de kit keres?
-Jónapot. Köszönöm, de senkit.
-Akkor mégis mit csinál itt?
-Fafelmérést végzek az önkormányzatnak.
-A fákon?

-Jónapot. Megkérdezhetem, hogy mit csinál?
-Persze. Fafelmérést végzek.
-Nagyon jó, akkor szólna az Elműnél, hogy legközelebb olyan embert küldjenek, aki ért a fametszéshez, mert az előző gyakorlatilag megcsonkította a fánkat.
-Sajnálom de én ebben nem vagyok illetékes.
-Jó, jó azt gondoltam. De szólhatna nekik ha arra jár.

- Jónapot. Ugye nem azért van itt, hogy kivágja a fánkat. Tudja ezt még mi ültettük.
-De, azért jöttem és ezzel az egy szál tollal fogom kivágni, ami nálam van majd addig püfölöm a mappámmal amíg darabokra nem esik.

2008. július 5., szombat

még gimiben találtam a padlón

Költemény

Nem föld a föld.
Nem szám a szám.
Nem betű a betű.
Nem mondat a mondat.

Isten az Isten.
Virág a virág.
Daganat a daganat.
Tél a tél.
Gyűjtőtábor a körülhatárolt
bizonytalan formájú terület.

2008. június 30., hétfő

Ma elmentem és kiváltottam az ideiglenes munkavállalói könyvemet. (Nem hittem volna, hogy ilyen kicsi még ha mindenki úgy is hívja, hogy "kiskönyv".)

Továbbá megfőztem életem legjobb lecsóját. (Azt persze nem árulom el senkinek, hogy most főztem először lecsót életemben így ez nem volt nagy teljesítmény a részemről. Muhahaha.)

2008. június 22., vasárnap

Múzeumok Éjszakája

"Gyorsabbak vagyunk mint egy autó, egy autó, egy autó, egy autó, egy ember, egy autó, egy autó, egy busz, egy néni, egy autó, egy autó, egy autó, egy autóóóóóóóóóóó......"

"ÉN ELMENTEM A VÁSÁRBA FÉLPÉNZZEL! ÉN ELMENTEM A VÁSÁRBA FÉLPÉNZZEL! ÉN ELMENTEM A VÁSÁRBA FLÉPÉNZZEL!"

A Szépművészetiben a Lélek és Test című kiállításnak Gyula illata volt.

Továbbá sikerült Mesinek megvilágítanom a PASO és a Pannonia Allstars Ska Orchestra közötti rejtett összefüggést.

És végezetül: "HÉ!"

2008. június 16., hétfő

2008: A hónalj éve

Szenteljük ezt az évet a hónaljnak. Csodálatos testrész rengeteg lehetőséggel és mi mégsem szentelünk neki elég figyelmet.
Nyáron a tömegközlekedés nem lenne az igazi ha nem szaglana a sok hónalj és nem csöpögne az izzadság a vállunkra hűsítés képpen. És még az ellenkező nemet is le tudjuk venni a lábáról egy erőteljesebb aroma megszellőztetésével.
Legyen hát ez az év a hónaljé. Hagyjuk had illatozzon. Érezze magát jól. Legyünk természetesek. Ünnepeljük egész évben, - főleg nyáron - hogy megadatott nekünk embereknek a hónalj és annak csodái.

Köszönöm Dávidnak, hogy felhívta a figyelmem eme testrész fontosságára informatív és érdekfeszítő kiselőadásában.
HÓNALJ!

2008. június 12., csütörtök

Útravaló

Három kicsi naspolyácska
laposra van taposva
és az egyik megszólal,
hogy mért nem lettem én alma.
Mert ha én most alma lennék,
nem lennék én naspolya
és nem lennék az út szélén
így laposra taposva.

2008. június 3., kedd

Kent; Karleken vantar

Fogalmam sincs, hogy miről énekelnek benne, de úgy érzem tudom és ez tetszik.
Mostanában amúgyis jobban szeretem a megérzéseimet a kimondott szavaknál.
Azokat úgysincs értelme kimondanom.

2008. május 23., péntek

Ma kb. fél órára bent ragadtam a koli liftjében.

2008. május 22., csütörtök

Összefoglaló

Holnap vizsgázom. Alig tudok valamit a tételekből. Viszont megittam egy üveg bort, filmet nézek és ami a legjobb csak ketten vettük fel a holnapi időpontot Dórival. Családias lesz a hangulat. De ez cseppet sem enyhít a gyomorgörcsömön.

2008. május 21., szerda

2008. május 15., csütörtök

Miért van az, hogy ha végre sikerül letisztáznom magamban a dolgaimat, akkor mindig történik valami, ami megingat és az egész zűr kezdődik előröl? Remélek, beleélem magam aztán szépen lassan kezdek rájönni, hogy nem jól látom a dolgokat. A baj csak az, hogy mire eljutok oda, hogy ez nem zavar mindig jön valami ami miatt megint elkezdek remélni.
És még csak haza se tudok menni a hülye vizsgák meg ZH-k miatt, pedig nagyon régóta először most komolyan hiányzik az Anyukám.

2008. április 27., vasárnap

http://www.collegehumor.com/video:1737791

Stahl Judit egyik konkurense ma a dobostorta elkészítésével ismertet meg bennünket.

2008. április 25., péntek

Ma Carollal kidzsuváztuk a lakást. Rá kellett jönnöm, hogy még mindig utálok takarítani. Azt szokták mondani, hogy a jól elvégzett munka boldogít. Engem csak lefársztott. Meg azt is mondják, hogy örüljek milyen szép lett az eredmény. Hát nem tudom. Kb. egy hét kell és az egész ugyanolyan koszos lesz, mint volt. Ráadásul egy idő után már úgysem tűnik fel ha koszosabbak lesznek a dolgok. Akkor meg mi értelme? Azt hiszem tényleg csak annyi hogyha nem takarítunk akkor kitesznek a koliból. Az meg azért mégsem lenne jó.

2008. április 12., szombat

2008. április 9., szerda

Soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha ,soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha,soha. soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soah, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha,soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha, soha...

2008. április 5., szombat

Ma nem megy.
Azt hiszem nem értem még magam utol lelkileg.

2008. április 2., szerda

Fuhrer und Fuhrball

Valaki egyszer azt mondta, hogy a komédia nem más mint tragédia és idő.

2008. március 29., szombat

:D


Kedvenc olaszunk újra hallat magáról. Immáron videóval!

2008. március 24., hétfő

Don Carlos

- Szia! Hát te is jössz?
-Szia! Igen!
-Szuper! És van jegyed?
-Igen, te vetted.
-Én aztán nem.
-Ööööö...
-Ööööö...

2008. március 21., péntek

2008. március 19., szerda

Időzavar

Ma csütörtök van.
Ezt érezetem egész nap.
Valakik valamiért el akarják velem hitetni, hogy nem így van, de én tudom, hogy az nem lehet.
Ma nem lehet szerda.
Mivel ma csütörtök van.
Vagyis holnap péntek lesz és nem csütörtök.
És tudom, hogy nekem van igazam!

Ijesztő

Van egy ember az életemben, aki többet tud rólam meg a családomról mint én.
Olyan dolgokat tudok meg tőle, hogy csak pupillázok.
Ez csak úgy lehet ha többet volt velem mint én.
Mégpedig akkor amikor én nem voltam velem.
De nem emlékszem, hogy valaha is lettem volna valahol nélkülem.
Nem értem.

2008. március 12., szerda

Tyúk

Ma úgy döntöttem jókislány leszek és bemegyek reggel 8-ra órára annak ellenére, hogy csak másfél órát sikerült aludnom.
Hát nem volt olyan jó ötlet.
Kiderült, hogy kiselőadást kellett volna tartanom.
Mert múlt órán nem az 5-ös 6-os számú előadások gazdáinak szólt a felhívás hanem mindenkinek aki az 5.-6. órai előadásokhoz vannak beosztva. Vagyis nekem is kellett volna készülnöm a 8-assal.
De ez az amit ugye nem tettem meg.
Így az év végi jegyem máris eggyel rosszabb.
A vicc az, hogy ha nem megyek be (mint ahogy érezetm, hogy nem kéne) akkor egyszerűen megtartom következő órán oszt csá.

(Ezek után beültem könyvtárba, hogy legalább a délutáni órámra megcsinálom a kiselőadást.
Persze ott meg nem kerültem sorra.)

That's what you get when you let your heart win

A remény hiábavaló.
A szeretet átalakul.
A kötődést fel kell számolni.
A tárgyak tönkremennek.
A kapcsolatok megcsalnak.
Az érzelmek tévútra vezetnek.
A bizalom megszűnik.
A hit elvakít.
A fájdalom tönkretesz.
A szavak üressé válnak.
Az emlékek elhalványulnak.
A test elrothad.
A lélek elgyengül.
Az egyetlen, ami megmarad az a nagy, büdös semmi.

2008. március 10., hétfő

Szombaton Budaörsön odajött hozzám egy srác a végá.-n és azt mondta mivel raszta vagyok gondolta megkérdi nem akarok-e becsatlakozni a cigibe, amit most fog hajtani.
(Vannak még kedves emberek)
Zsolt szerint tízezreket taníthatnék discotáncra. 
(Ha már egy ember jót röhög rajta akkor már megéri idótán táncolni)
Dzsonitól metudtam, hogy a 2008-as év a Reichstag leégésének 60. évfordulója. Továbbá, hogy a tanítványa pont aznap született mikor felgyújtották az említett épületet.
(Kész történelmi kincsesláda a srác)

2008. március 7., péntek

L'art pour l'art



" A pék felesége éppen most döbben rá, hogy otthon hagyta a fülhallgatóját."

2008. március 5., szerda

Régi magyar...

"Gerézdi nyilvánvaló és fel nem oldott önellentmondásokkal jelezte részvételi szándékát ebben az általa elindított, de majd csak az ő halála után kibontakozó polémiában. A hermeneutikai kör alapvető kérdésének e konkrét esetében természetesen megtörténik "az egész megsejtve előlegzésének s ezt követő részletes explikációjának" meggyőző eseménysora, az interpretáció, magabiztos gyakorlati tudás birtokában, sikeresen hajózik el a szerzői szándékra való hivatkozás Szküllája és az olvasói szubjektivizmus elhatalmasodásának Karübdisze között, így a mégis megmaradó önellentmondások nem kudarcról tanúskodnak, hanem arról, hogy "[a] rész és az egész körforgása a befejezett megértésben nem szűnik meg, hanem ellenkezőleg: itt kerül sor igazi végrehajtására." "

Ilyen és ehhez hasonlóan izgalmas mondatokat kéne magyarról magyarra fordítanom, hogy ne legyen mindenki rögtön öngyilkos a holnapi kiselőadásom után.
Hát kell ez nekem így este 10kor?
Inkább hulljon a férgese.

2008. március 1., szombat

Margit iz bek ögen

Elvesztettem az egyik fülbevalómat.
Nem tudom elérni Dórit.
Nem tudom lemenjek-e a hat órás vonattal holnap.
Kula shaker - Tattva
Hülye egy nevük van de a szám azért jó.
Sajnálom, de nem futja többre az energiámból.


2008. február 25., hétfő

VÉTÉEF

Margit még mindig nem került meg....

Lehet, hogy mostmár tényleg elrabolták.

Ez csupán azért vicces mert a szerelő csóka nem akarja visszajuttatni.

Úgyhogy bármi baja is volt mostmár valószínüleg kiküszöbölte.

És használja.

Hétvégén teljesen eltunyultam.

Aminek most iszom meg a levét.

Már az első óra agyhalál volt.

Nem is tom mi lesz velem a héten.

Mindegy.

De legalább ettünk fagyit. :D

Buddha úgyis mindig azt mondta: Ha meg tudod számolni az égen a csillagokat, akkor kiba' ügyes vagy.

Várok estig oszt majd kiderül...

A nap lezárása képpen meg rendezek magamnak egy nyíltszíni tarkónlövést a koli előtt.

Mert ez KÉÉÉÉSZ.

Nembíromnembíromnembíromnembírom.

GYÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.

2008. február 17., vasárnap

Margitom

Tegnap sajnálatos esemény történt. Margitnál (a laptopomnál) beállt a klinikai halál állapota.
Már régóta lassú volt szegénykém ezért úgy döntöttem, hogy formatálni fogok. A formatálás sikeres volt, de kiderült, hogy a videokártyához meg ilyenekhez hiányoznak valami driver-ek vagy mik. Úgyhogy öcsém (aki ezidáig is segédkezett a műveletben) gyorsan szétkapta szegény Margitomat, hogy megnézze mihez kell letölteni azokat a valamiket.
Valamit itt ronthattunk el, mert azóta ha bekapcsolom Margitot valami jelszót kér, amit senki sem adott meg neki formatáláskor.
Állítólag ez a hp-knek valami beépített lopásgátló izéje, amiről senki sem tudja, hogy miért vagy mikor aktiválódik, sem pedig azt, hogy mit kell tenni hogy eltűnjön.
Nem tudom miért de az én drága Margitom azt hitte, hogy el akarom lopni saját magamtól. Ez azért elég fura. No meg dühítő is. Mivel most van egy működőképes laptopom, amit mégse tudok használni. Olyan mintha kómában lenne.
Öcsém szerint az egyetlen megoldás ha veszek egy új vinyót. (Hát remek, pont erre van most feles X ezer forintom.)
Azért én inkább futok még egy kört a szervíznél, hátha tudnak segíteni.

2008. február 14., csütörtök

Lollipope

Biciklizni tanul a pápa

A katolikus egyház feje, orvosi tanácsra, minden reggel háromszor
körbekerékpározza a Szent Péter-székesegyház előtti hatalmas térséget. Útjára, orvosán kívül, csak hat svájci testőr kíséri el, akik erre az alkalomra a nehézkes sisak helyett fehér bukósisakot viselnek. Róma népe és számos utas és zarándok térden állva nézi végig a szentatya reggeli testgyakorlatát.

2008. február 11., hétfő

Morcheeba; Enjoy the ride

Blanka szerint ez egy beteg klipp.
Nem értek egyet.

2008. február 9., szombat

...

(Vérzem. Itt is. Ott is. Kicsit is meg nagyon is.)
Tessék? Hogy fáj-e? Aranyos vagy, hogy kérdezed de nem. Neeeem, tényleg nem. De hát most mondom, hogy nem. Nem kell folyton aggódni. Jól vagyok.
(Muhahahaha. Még mindig elhiszed. Vagy csak belefáradtál, hogy kérdezd. igazából mindegy is. Mert úgyse mondom el. Pedig semmi mást sem szeretnék jobban. De akor se. Nem megy. Ne kérdezd miért. Én sem tudom. Egyszerűen mikor oda jutunk, hogy megkérdezd mi a baj egyszerűbbnek érzem azt mondani, hogy semmi. Hogy jól vagyok. Hogy nem érdekes. Hogy csak fáradt vagyok. Vagy akármi más. Egyszerűbb. Hogy miért? Talán mert nálunk otthon nem volt szokás ilyenekről beszélni. Naná hogy most már szeretnének. De ez nem megy ilyen könnyen. Egyik pillanatról a másikra. Vagyis nekem nem. Sohse ment. Talán nem tanultam meg hogyan kell. Talán genetikailag így vagyok kódolva. Talán én döntöttem így.)
Bocs, mit mondtál? Nem figyeltem. Kicsit elkalandoztak a gondolataim. Ááááá. Nem lényeges. Folytasd nyugodtan. Mostmár figyelek.
(Mint mikor betegen ülsz a színházban. A láz belülről éget. Alig kapsz levegőt, mert az orrod be van dugulva. Köhögnöd kéne, de nagyon. Persze azt nem lehet. Így várod, hogy vége legyen a felvonásnak. Akkor majd orrot fújhatsz, köhöghetsz és ha olyan szarul vagy akkor akár haza is mehetsz. De mikor ott a lehetőség valamiért inkább nem teszed. Csak álldogálsz, nem veszel elő pézsét és ott maradsz az előadás végéig. Pedig tényleg szarul vagy.)
Hmmm? Ó. Nem mondod. Ez tényleg szemét húzás volt tőle. Dehogy fárasztasz. Mondd csak. Ha attól megkönnyebbülsz kicsit.
(Ha megy hát mondjad. Jó neked, hogy ki tudod adni magadból. Irigyellek. Bárcsak nekem is ilyen könnyen menne. Vagy legalább úgy tudnék tenni mintha könnyen menne.)

2008. február 2., szombat

2008. január 30., szerda

2008. január 28., hétfő

Kérdezd a nőgyógyászt!

Ma megnéztem egy műsort melynek az is lehetett volna a címe, hogy "Kérdezd a nőgyógyászt".
Gondoltam informatív lehet.
Tévedtem.
De nem merült ki ennyiben a dolog.
Először is az ipse úgy nézett ki, mint egy meztelencsiga.
Aztán végig többes szám első személyben beszélt.
Elég furán hangzik egy férfi szájából, hogy "vigyázzunk a méhünkre, mert csak egy van belőle" meg hasonlók.
Ezek után meg akart győzni mindenkit, hogy oltassa be magát méhnyakrák ellen potom 90e ft-ért, még akkor is ha az említett oltás az ismert 130 vírus közül csak 4 ellen véd és még a TB sem támogatja.
A kaput végül a következő mondat tette be: "Menstruáció közben a hajszálerek elszakadnak és hogy ne vérezzünk el a méhünk összehúzódik, ez okozhatja azt a bizonyos kellemetlen érzést"
Először is: Már megint a többes szám. Én elhiszem, hogy tudja mi történik ilyenkor. Végül is erről szól a szakmája, de azért ne mondja nekem senki, hogy ettől kinőtt a méhe is.
Másodszor: Kellemetlen. Bármit mondanék erre az érzésre, de hogy kellemetlen? Majd akkor fogalmazzon ilyen óvatosan ha nem attól vérzik a két lába között mert letépték a tökét.
Amikor úgy görcsölök, hogy nem csak járni még gondolkodni sem tudok az nem csak "kellemetlen".
Amikor nem csak a hasam hanem a lábam és a hátam is görcsöl az nem csak "kellemetlen".
Amikor egész nap a forró zuhany alatt állok, gyógyszerezem magam és még az se nagyon segít az nem csak "kellemetlen".
És itt a szó összes lehetséges értelmére gondolok.

Nem tudom miért akadtam ki ezen ennyire. Általában nem szoktam ugrani erre a témára és most sem ilyen hangvételben akartam írni a dologról.

2008. január 26., szombat

Helyzetjelentés

Suli: Sikeresen letudtam a vizsgáimat. Végre. Jó érzés úgy felkelni reggel, hogyha azt mondom most olvasni fogok akkor az nem valamilyen jegyzetet jelent.

Kultúra: Plasztik szerelem kipipálva. Bárkás sirály holnap. Remélem pénteken belefér Katonában a Nyugati világ bajnoka.

Szórakozás: Ez az elmúlt héten actyvitit jelentett a tv-szobában. Állítom, hogy a fél paklit megtanultam ez idő alatt. Rég nem nevettem ilyen jókat (főleg csütörtök este).

Hazai: Rájöttem, hogy ez csupán földrajzi eltérést jelent, mivel már itthon is bőröndből öltözködöm. Ha van is különbség életvitelem szempontjából akkor csakis abban figyelhető ez meg, hogy itthon jobban szem előtt van a B-vitamin, így rendesebben szedem.

Ráhatás: Azt hiszem nem reménytelen szüleim zenei kiművelése. Anyum teljesen magától megvette Péterfy Bori CD-jét, mert megtetszett neki mikor hallgattam gépemen. Továbbá Apum is elismerően nyilatkozott a karácsonyi válogatás CD-ről, amit tőlem kapott.

2008. január 19., szombat

Két tehén

FEUDALIZMUS: Van két tehened. A földesúr elveszi a tej egy
részét.

TISZTA SZOCIALIZMUS: Van két tehened. A kormány elveszi
őket és összezárja a többiek teheneivel. Neked kell
gondozni az összes tehenet. A kormány annyi tejet ad,
amennyire szükséged van.

BÜROKRATIKUS SZOCIALIZMUS: Van két tehened. A kormány
elveszi őket és összezárja a többiek teheneivel. Ezeket
volt csirketenyésztők fogják gondozni. Te fogod gondozni a
csirkéket, amiket a kormány a csirketenyésztőktől elvett.
A kormány annyi tejet és tojást ad, amennyire a táblázatok
szerint szükséged van.

FASIZMUS: Van két tehened. A kormány elveszi mindkettőt,
fizetéssel felvesz téged, hogy gondozd a teheneit, és
eladja neked a tejet.

TISZTA KOMMUNIZMUS: Van két tehened. A szomszédod segít a
gondozásukban, és elosztjátok a tejet.

OROSZ KOMMUNIZMUS: Van két tehened. Neked kell gondozni
őket, a kormány az összes tejet elveszi.

DIKTATÚRA: Van két tehened. A kormány elveszi mindkettőt,
téged lelövet.

SZINGAPÚRI DEMOKRÁCIA: Van két tehened. A kormány
megbüntet, mivel engedély nélkül tartasz haszonállatot a
lakásodon.

MILITARIZMUS: Van két tehened. A kormány elveszi
mindkettőt, és téged besoroz.

TISZTA DEMOKRÁCIA: Van két tehened. A szomszédaid eldöntik,
hogy ki kapja a tejet.

KÉPVISELETI DEMOKRÁCIA: Van két tehened. A szomszédaid
felfogadnak valakit, aki eldönti, hogy ki kapja a tejet.

AMERIKAI DEMOKRÁCIA: A kormány megígéri, hogy kapsz két
tehenet, ha rá szavazol. A választások után az elnököt
tehénnel való visszaélés miatt lemondatják. A sajtó még jó
darabig a "Tehén-gate" ügyön csámcsog.

BRIT DEMOKRÁCIA: Van két tehened. Birka agyvelővel eteted
őket, ezért megkergülnek. A kormány nem tesz semmit.

BÜROKRÁCIA: Van két tehened. Először is a kormány
meghatározza, mivel etetheted és mikor fejheted őket. Aztán
fizet azért, hogy ne fejd őket. Miután elveszi mindkét
tehenet, az egyiket lelöveti, a másikat feji és a tejet a
csatornába önti. Végül felszólít, hogy pénzbírság terhe
mellett töltsd ki a mellékelt űrlapokat a hiányzó tehenek
hollétével kapcsolatban.

ANARCHIA: Van két tehened. Vagy eladod a tejet rendes áron,
vagy a szomszédaid megölnek és elveszik a teheneidet.

KAPITALIZMUS: Van két tehened. Az egyiket eladod és veszel
egy bikát.

HONG-KONGNI KAPITALIZMUS: Van két tehened. Hármat eladsz a
bejegyzett cégednek a sógorod által kiállított váltók
segítségével, majd kétes pénzügyi tranzakciók útján
visszavásárlod mind a négyet, persze az öt tehenet
gondozóknak járó adókedvezményt kihasználva. A hat tehén
tej-szerzői jogdiját egy panamai közvetítőn keresztül
utalod egy titokban többségi részvényekkel rendelkező
tulajdonosú Kajmán-szigeteki társaságnak, amely a hét tehén
tej fölötti rendelkezési jogát átadja a bejegyzett
társaságnak. A társaság éves jelentése szerint a cég nyolc
tehénnel rendelkezik, de jogot formál egy kilencedikre is.
Eközben megölöd a két tehenet, mert nem tetszik a képük.

KÖRNYEZETVÉDŐK: Van két tehened. A kormány azzal vádol,
hogy titokban teheneket fejsz és más módon bántalmazol.

FEMINIZMUS: Van két tehened. Összeházasodnak és örökbe
fogadnak egy nőstény borjút.

TOTALITÁRIUS RENDSZEREK: Van két tehened. A kormány elveszi őket
és tagadja, hogy valaha is léteztek volna. A tejnek nyoma
vész.

POLITIKAILAG KORREKT: Kapcsolatba hoznak két eltérő korú
(de a társadalom számára nem kevésbé értékes) ismeretlen
nemű kérődzővel.

KULTURÁLIS: "Odass, apám, ba'meg, az a két tehén, ba'meg!
Öcsem!!! Mekkel probálnod a tejüket! Jobb mint a zanyádé
csezmeg!"

SZÜRREALISTA: Van két zsiráfod. A kormány felszólít, hogy
végy harmonika leckéket.

FEJLŐDŐ ORSZÁGOK: Nincs semmid. A kormány engedélyezi a
teheneid szabad legeltetését, feltéve, hogy az nem bontja
meg a sivatag ökológiai egyensúlyát.

2008. január 16., szerda

Banáncsiga

Ez itt egy Banáncsiga, közismertebb nevén Ariolimax dolichopllus.
A képet Szabina küldte és a következő kommentet fűzte hozzá:
A banáncsiga pénisze 15-20 cm hosszú és ezzel túlszárnyalja a magyar férfiak többségét.

2008. január 13., vasárnap

Hiányoznak mind a hárman

Monti meghalt.
Nem tudom mikor kellett elaltatni, mert csak ma tudtam meg, hogy mi történt.
Utoljára karácsonykor láttam. Nem emlékszem, hogy mondtam volna neki, hogy mennyire nagyon szeretem. Akkor még nem látszott, hogy bármi baja lenne. Aztán állítólag elkezdett gömbölyödni, pedig nem is evett semmit. Mikor felnyitották majdnem 10 liter víz volt a hasába. A doki ha jól értettem azt mondta, hogy májdaganatos volt.
Nem tudtam tőle elbúcsúzni.
És Rojszitól se.
Igaz, hogy Mijuval gyötrelem volt az utolsó este, könyörögni, hogy még csak pár órát tartson ki, mert reggel első dolgom lesz levinni az orvoshoz és ő majd biztos meggyógyítja.
Szegény alig kapott levegőt én meg nem tudtam mit tenni, hogy jobban legyen.
Csak ültem mellette, simogattam és kérleltem, hogy ne haljon még meg.
De neki legalább el tudtam mondani, hogy mennyire fontos nekem és lehet, hogy nem úgy tűnt neki, de valójában szerettem és hiányozni fog ha nem lesz velem.
A blökiknek nem.
És még csak a sírjukhoz se tudok odaülni és "pótolni", mert el kellett költöznünk csessze meg. Apám még nem vett új telket, Anyám meg nem engedte, hogy Mijut a kertbe eltemessük, mert azon még dolgozni fognak. Úgyhogy mind ott maradtak az állatorvosnál, aki ki tudja mit csinált velük.
Pedig ma egészen vidám napom volt és valami pozitívat akartam írni, mert Apummal is találkoztam, Anyum meg nem volt mérges, hogy ezért lemondtam a vele tervezett programot.
Erre mikor búcsúzunk Apám kinyögi, hogy Montit el kellett altatni és hogy csak azért nem mondta előbb mert nem akart elrontani a napunkat.
És ezt is csak úgy mellékesen, mintegy magyarázatként, hogy mostantól miért ér rá korábban is.
De nem is ez a lényeg.
Hanem, hogy Monti meghalt és nagyon hiányzik és remélem, hogy tudja mennyit jelentett nekem, akárcsak Roj és Miju is.
És hogy sajnálom hogyha nem mondtam nekik elégszer míg éltek.

2008. január 9., szerda

Petri György; Hogy elérjek a napsütötte sávig

Szokványos nyári éjszakának indult.
Sétáltam kocsmáról kocsmára.
Talán éppen a Nylonban ittam,
a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál
(vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom,
lehet, hogy a Boráros téren.
Ezek a séták mindig
reggelig vagy épp két napig tartottak,
és akárhová vezettek.
Mindenesetre, valahol ültem, ittam.
(Akkor még akármit - kóstolkodó ifjúság.)
Még nem olvastam a kocsmákban,
nem, nem, még nem temetkeztem
könyvbe-újságba, nem fixíroztam az asztal lapját.
Még nem idegesített fel ha szóltak hozzám.
"Fizetsz valamit?" - kérdezte egy dohánykarcos
női hang a hátam mögül. Fiatal hang volt.
"Kérjél" - mondtam felé fordulva. Ötven
körüli nő állt rézsút mögöttem. Letapadt,
koszmós, egykor világosbarna haj;
beroskadt íny, cserepes ajkak, vérágas
kötőhártya, aquamarin szemek, *
megsárgult, fehér műszálas pulóver,
barna nadrág, szemétben talált fehér starndcipő.
Kevertet kért és sört, pikkolót. Ízlését nem vitattam.
"Eljövök egy huszasért" - mondta. Ezen meglepődtem.
Az ár - árnak - képtelenül alacsony volt (már akkor is).
Ismertem a Rákóczi téri kurzust. Húsz forint az nem ár.
Másrészt a nő nem állta volna meg a helyét
a Rákóczi téren, sőt semmilyen téren.
Az lett volna alogikus, hogy ha akar valamit, ő fizet.
De sokkal többet. Márpedig akart. "Gyere,
akarom - mondta - , nagyon szeretnék."
Soha nőt nőiességében megbántani nem tudtam
(hacsak nem kifejezetten nem ez volt a célom).
No de hogy... Mentem; úgy éreztem: muszáj.
Hiszen űzött voltam és zavaros,
mint a fölkavart iszap akkoriban, és
csak ezekben az "Eszpresszókban", "Büfékben"
érezhettem némi álfölényt
a nélkülözés és hajléktalanság valódi nyomorultjai között.
Sokáig vonszolt egy hosszú utcán, hozzám bújt.
Ez kínos volt, de szerves része a törlesztésnek. Átöleltem,
egy pincében kötöttünk ki, nagyon sok lépcsőt
mehettünk lefelé valami nem tudni honnan derengésfélében.
Az ágy. Befilcesedett vatelindarabokból összekotort alom.
Nem vetkőzött, csak megoldotta, lejjebb tolta magáról a nadrágját,
"Így szoktam meg, ha bokor alatt dugok"
- mondta közvetlenül. Nem volt ellenemre,
magam is csak a legszükségesebb mértékben,
meg a zakómat dobtam le - inkább legyen koszos, mint gyűrött.
"Csókolj meg." Hát igen, ez elkerülhetetlen.
Avas szájszaga volt, ajka pikkelyes, nyelve,
szájpadlása száraz, mintha egy üres szardíniásdobozban
kotorászna a nyelvem - mindjárt fölvérzi az éles perem.
Rettegtem, hogy menten a szájába hányok,
ettől viszont röhöghetnékem támadt,
ömlöttek durva bőrére a könnyeim, amíg
ura lettem a perisztaltikának. A lába köze
szűk, száraz. Alig tágul, alig se nedvesedik.
"Várjál" - mondta, és belevájt ujjaival
egy megkezdett margarinba, magába masszírozta,
aztán még egy adagot.
(ENNI is fog még ebből?)
"Meg tudom mosni valahol magam?" - kérdeztem később.
Egy csőcsonkra mutatott. A víz kilövellt, merő
lucsok lett a nadrágom, mintha behugyoztam volna.
"Ez is hozzátartozik" - mormoltam. Egy ötvenesem
volt még. A fejét rázta "Mondtam, hogy egy
huszas, és ez nem az ára. Én akartam, a huszas
meg egyszerűen kell." "Akkor adj vissza - mondtam -,
értsd meg nincs huszasom." "Hülye vagy
- mondta -, ha vissza tudnék adni ötvenből,
nem kéne a huszasod" - mondta logikusan.
És a következő pillanatban elaludt nyitott szájjal.
Vállat vontam ("ha ilyen büszke vagy"),
zsebre gyűrtem az ötvenest, megtaláltam a zakóm,
és botorkáltam fel a lépcsőn.
Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hol szél zúg, fehér tajték sistereg,
komoran feloldoz, közömbösen fenyeget,
émelygés lépcsei, fogyni nem akaró mínusz-emeletek,
nyári hajnal, kilencszázhatvanegy.

*Hülyeség. Aquamarin szemed neked van.
A nőnek? Mit tudom én.
Mint gálicos kádban a víz?
Csak akarok valamit ajándékozni annak a szerencsétlen párának,
mondjuk, a szemed színét, meg egy ritka szót,
hogy ne legyen olyan undorítóan elesett.
Magam pedig legyek valamivel megérthetőbb.

2008. január 6., vasárnap

Sose volt még ennyire durva

Hosszú idő után megint lementem anyummal spinbike-ra, mert Enikő meggyógyult és újra tartott edzést. Az a nő eddig se volt semmi, de most egyenesen be volt kattanva. Gondolom nem viselte túl jól a semmittevést és lábadozást és úgy gondolta, hogy akkor most bepótolja az elmulasztott cirka egy hónapot. Egyszerre. Még a szart is kihajtotta mindenkiből. (Itt jegyezném meg, hogy az orvosa szerint még nem lett volna szabad lejönnie edzést tartani, mert még nem gyógyult meg teljesen.) Odaállt a bringám mellé és 2 mm-ről üvöltötte a fülembe, hogy: TEMPÓ!TEMPÓ!TEMPÓ! Közben meg a lábam ütötte, hogy tekerjek gyorsabban. Mikor vége lett az edzésnek és leszálltunk a bringáról esküszöm, hogy csillagokat láttam és remegett mindenem. Majdnem azt hittem meghalok.
Úgy hiányzott! Már alig várom, hogy holnap is lemenjünk! :D

2008. január 3., csütörtök

Új(?)év

Még mindig képtelen vagyok korán felkelni.
Még mindig nem szeretek nekiindulni az útnak Veszprémből haza vagy fordítva.
Még mindig jó buli összegyűlni a koli tv-szobájában és römizni, teázni, activityzni.
Még mindig képes vagyok túlélni a másnaposság okozta fejfájást.
Még mindig rám szakad a magány miután elhagyom a bulik helyszínét.
Még mindig szeretek mosogatni.
Még mindig várom a "szendó-talikat".
Még mindig tiszta ideg vagyok vizsgák előtt.
Még mindig a 705-ös és az 501-es részek a legjobbak a south parkból.
Még mindig ki vagyok dobva öcsém szobájából, mikor benézek hozzá beszélgetni.
Még mindig nem vagyok egy gospel kórus tagja, pedig Bridge rendesen terrorizál miatta.
Még mindig egy évszázad, mire ráveszem magam, hogy leüljek hajat horgolni.
Még mindig hiányoznak az otthoniak ha itthon vagyok és az itthoniak ha otthon vagyok.
Még mindig meghülyülnek az elektronikai berendezések ha a közelükbe kerülök.
Még mindig szeretem figyelni, hogy az emberek hogyan bontják ki az ajándékaikat.
Még mindig nem vettünk felmosót és partvist a szobánkba.
Még mindig nem láttam egy Hitchcock filmet sem teljes egészében.