Az idő gyorsan múlik.
A holnap egyre közeleg.
A versek alig fogynak.
Az izomláz épp csak halványodik.
Az emlékek mindinkább élesednek.
Az élmények lassan feldolgozódnak.
Az agyam folyamatosan leépül.
(Lehet nem bírom már ezt sokáig.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Drágám... Én itt vagyok melletted... És segítek értelmezni azokat a verseket... De ha nem is tudok, akkor is lélekben együtt vagyunk. És így leszünk mindörökre, kicsi leányom! :D
Ámen! :)
Zsömi beszélnünk kéne :( :)
Megjegyzés küldése