Miss Foster, pofa be!

Nem tudom, miért hagyom magam folyton rávenni erre. Hazajövök és tudom, hogy ez lesz a vége mégis belemegyek.
Az egész egy ártatlan kérdéssel kezdődik: Nincs kedved filmet nézni? Én persze igent mondok, mert nem gondolok bele, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a kérdés.
Ezek után anyukám kiválaszt egy DVD-t a sok közül és kezdetét veszi a horror.
Én nem tudom, hogy hogyan bukkan rá ezekre a filmekre, biztos valami különleges képesség ez nála, de az tuti, hogy képes a polcról kiválasztani a lehető legunalmasabb, legsemmitmondóbb, legborzasztóbb filmeket. Ez még nem akkora gond, de meg is veszi. Ami talán még mindig nem akkora tragédia, de meg is akarja nézni. Sőt! Azt szeretné, ha én is csatlakoznék hozzá.
Én meg csatlakozom a hülye fejemmel.
A vége persze mindig az, hogy ő elalszik a tizedik perc után, de néha-néha magához tér, így még az a lehetőségem sincs meg, hogy kikapcsoljam.
Most is ez van.
Ő nagyokat szuszog, én meg unalmamban írtam egy bejegyzést.