Hosszú idő után megint lementem anyummal spinbike-ra, mert Enikő meggyógyult és újra tartott edzést. Az a nő eddig se volt semmi, de most egyenesen be volt kattanva. Gondolom nem viselte túl jól a semmittevést és lábadozást és úgy gondolta, hogy akkor most bepótolja az elmulasztott cirka egy hónapot. Egyszerre. Még a szart is kihajtotta mindenkiből. (Itt jegyezném meg, hogy az orvosa szerint még nem lett volna szabad lejönnie edzést tartani, mert még nem gyógyult meg teljesen.) Odaállt a bringám mellé és 2 mm-ről üvöltötte a fülembe, hogy: TEMPÓ!TEMPÓ!TEMPÓ! Közben meg a lábam ütötte, hogy tekerjek gyorsabban. Mikor vége lett az edzésnek és leszálltunk a bringáról esküszöm, hogy csillagokat láttam és remegett mindenem. Majdnem azt hittem meghalok.
Úgy hiányzott! Már alig várom, hogy holnap is lemenjünk! :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése