Egyedül ülök a nappaliba. Filmeket nézek, hogy eltereljem a gondolataimat. Nem sikerül. Üresnek érzem magam és magányosnak. Előtte, utána és most közben is. Csak álltam és néztem, hogy mindenki mosolyog. És holnap is ez lesz. (Vagyis ma.) Sohase karácsonyozunk már együtt. Tavaly ez eszembe se jutott. Félek, hogy én is elrontom és csak ha késő lesz, akkor jövök majd rá. Fáradt vagyok de nem akarok még aludni. Lehet megnézek még egy filmet. Egyedül vagyok. Csak azt szeretném ha valaki átölelne és velem aludna ma. Meg holnap. Meg holnapután. Meg ha megint magányos leszek. Persze ebből úgyse lesz semmi. Megnézek még egy filmet, aztán lefekszem aludni. Egyedül. Mint mindig.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát igen... ez van. Én ugyanezért ülök most a gép előtt és olvasgatok blogokat, kommentelgetek... valamivel lefoglalom magam hogy ne keljen a magányra gondolni. És akár hiszed akár nem, így hogy olvasgatom a bejegyzéseket, a véleményeket már nem is vagyok magányos. Rátok gondolok és máris jobb.:)
Csak lenne már szilveszter.:D:D
Tudod Dorka engem valami különös érzés fogott el mikor olvastam a blogod.. méghozzá nem éreztem azt amit ilyenkor szoktam... ez ijesztő. Nem az jutott eszembe hogy én is hanem az hogy én nem.. és ez nagyon furcsa számomra.. főleg mert semmi okom nem lenne azt mondani hogy nem vagyok egyedül. De még.. valami belül megváltozott és mivel ti vagytok nekem ezért már nem is érzem magam egyedül! Én vagyok neked ezt garantálom :) Tudom hogy mire gondolsz amúgy.. vagy legalábbis sejtem.. az az egyedüllét tényleg szar... de ha arra gondolsz hogy van más helyette.. hát vagy beletörődünk vagy nem :)
(na jó ez így lehet zavaros... de majd kifejtem élőben ha érdekel :P én ne búsulj én nagyon szeretlek és úgyis összeköltözünk :) és meghódítjuk a világot vagy legalábbis a gödröt!!) :)
Megjegyzés küldése