Hosszas utánajárás eredménye képpen sikerült kikölcsönöznöm Bertolt Brecht Baál című drámáját. (Szabó Ervinről Szabó Ervinre jártam, mert úgy látszik most mindenki Brechtet olvas.) Hazafelé menet a buszon egy anyuka ült le velem szemben. Az ölében a tényleg bűbájos kicsi babája (akik ismernek tudják, hogy ez nálam nagy szó). Namármost, ez a kicsi gyerek ott mosolygott meg nevetett mindenkire, aki a látómezejébe
került. Elkezdtem előbányászni a mp3-am. Gondolom ez volt az amivel felhívtam magamra a figyelmét, ugyanis felémfordult. Meglátott és abbahagyta a vigyorgást. Ezzel még nem lenne semmi baj. A kisgyerekek általában így reagálnak rám. De ez a kölök más volt. Volt valami a tekintetében. Nagy tágranyílt, szorongó szemek. Azt hiszem megijedt tőlem. Nem a szokásos elcsodálkozó tekintet volt, amit kapni szoktam. Igen. Egyszerűen megijedt tőlem mikor meglátott. Innentől kezdve így ment. Mosolygott a mamájára meg a mellettem ülő nénire, de amikor rám nézett mindig az az ijedt tekintet. Azt már megszoktam, hogy az emberek (főleg a kisgyerekek meg a nyugdíjasok) furán-csodálkozva néznek rám, de az meg se fordult a fejemben, hogy ijesztő lennék. És az az igazság, hogy nem tudom miért, de nagyon rosszul esett. Kevés kellett hozzá, hogy elsírjam magam a buszon.....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
nem félt.. tőled nem félhetett!! Tőled nem lehet félni!! Az én tesómnál nagyobb szívű embert még sose! sőt kedves aranyos és még bűbájos is.. oké meg van a stílusod de nem ijesztő! szóval ez a kisgyerek butus volt :) vaaaagy lehet látta rajtad hogy felsőbb rendű vagy és attól ijedt meg hogy milyen nagy és csodálatra méltó vagy :) szeretlek tesó!!
Ez a verzsön azért jobban tetszik. :) De ha lehet inkább senki semmilyen indokból ne ijedjen meg tőlem. Hacsak nem direkt én akarok ráijeszteni. :p
a kisgyerekek mindentől megijednek:P
az emberek különben is félnek a másságtól.
ez nem a te hibád.
ennyi:)
azon meg felesleges szomorkodni, ami nem a te hibád.
ez az én elvem:D
Méghozzá nem is rossz elv. :) Már én sem szomorkodom. Csak akkor valahogy tényleg rosszul esett a dolog.
Így van!!! A "normális" emberek nem nézik el a különcöket, semmilyen téren sem...
Úgy érzem ezért nem mondhatok el pár dolgot senkinek, pedig kikívánkozna. De sajna akiknek eddig elmondtam mind furcsán/lenézően néztek miatta. Így már nem is merem... Ez nagyon rossz.
De drága rasztám, téged imádunk és kit érdekel ki mit gondol...
Megjegyzés küldése