2008. november 4., kedd

Fáradtan

Az idő gyorsan múlik.
A holnap egyre közeleg.
A versek alig fogynak.
Az izomláz épp csak halványodik.
Az emlékek mindinkább élesednek.
Az élmények lassan feldolgozódnak.
Az agyam folyamatosan leépül.

(Lehet nem bírom már ezt sokáig.)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drágám... Én itt vagyok melletted... És segítek értelmezni azokat a verseket... De ha nem is tudok, akkor is lélekben együtt vagyunk. És így leszünk mindörökre, kicsi leányom! :D

Szulamit írta...

Ámen! :)

Névtelen írta...

Zsömi beszélnünk kéne :( :)