Már most látom mi vár ránk.
Drága szobatársam az örömtől mámorosan visítva húzza az orráig a paplant most, hogy végre nem fázik.
Én meg kénytelen leszek (mikor nincs itthon) egy-egy lopott órácskára félmeztelen kiülni az ablakba, hogy ne kapjak hőgutát.
Azért a papír hópelyhek sokat segítenek, hogy legalább a tél érzete megképződjön kis lelkemben, ha már a szoba hőmérséklete nem éppen karácsonyi.
Bár kérdezd az ünnepi pulykát sütőben, ugye....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése